Mikor érsz egy "dal" végére?

Azon töprengtem tegnap, hogy létezik e szeretet törődés nélkül és fordítva? A törődés a szeretet egy megnyilvánulási formája. Akkor a szeretet nagysága a törődés fokától függ? És ha azt érezzük, hogy nem törődnek velünk a szeretteink akkor az mit jelent? Hogy igazán nem is szeretnek minket?
Mikor egy másik emberhez fűződő kapcsolatunkat akarjuk jellemezni, mindig arról beszélünk, hogy mennyire szeretjük, de szinte sose esik szó a törődésről, pedig ez fontosabb lenne. Mert azt mondani valakinek, hogy szeretjük, sokkal könnyebb mint ténylegesen törődni vele. Miről is van itt szó? A törődés gyakorlatilag a szeretetünk kifejezése tettek formájában. Könnyű a levegőbe beszélni és hangoztatni mennyire szeretünk valakit, de ezek csak szavak.
Vajon hol van az a pont, amikor azt mondjuk elég? Mikor mondjuk ki, hogy mi is megérdemeljük, hogy törődjenek velünk, mint azt mi tesszük?

Ezt a számot ide-s-tova hét éve nem hallgattam, de akkor nagyon sokat. Még mindig betalál.



Azt hiszem hétvégén mégis haza kell mennem. Nektek jó lagzizást :)
Puszillak

Waka, waka

Próbálok valamivel összeszedettebb lenni, mint előző alkalommal. Két igen hosszú bejegyzés is készült azóta, de nem tettem közzé, mert talán túl sok volt bennük a keserűség. Pedig nem hirtelen felindulásból "követtem" el őket, hanem jó egy hetes rápihenéssel. Kicsit megsűrűsödtek a dolgok, úgyis mondhatnám felforrósodott a lábam alatt a talaj...de mindent szépen sorjában.
Jelenleg három pici szőrmók gondozója vagyok, kb. két hétig. Napi szinten etetem őket és itatom, azaz "uborkázom". Mivelhogy ők nem isznak, uborkaszeletet kell adni nekik, abból jutnak a szükséges folyadékhoz. Sose rajongtam a rágcsálókért, de ezek hárman kezdenek megenyhíteni. Egész aranyosak.
Van azaz érzés, amikor ráeszmélsz, hogy a dolgok nem is úgy vannak, ahogy gondoltad. Vagy inkább csak végre felnyílik a szemed és mint egy fogaskerék kattannak helyükre a dolgok. Nem rég részem volt egy ilyen "felismerésben", és elárulom, Nekem csalódás volt a javából. Az csak hozzá társult, hogy a nehezen megszerzett harmóniát, önbecsülést egyik percről, a másikra rombolták le olyan személyek, akiknek mindenben támogatniuk és bátorítaniuk kéne. Persze tudom, hogy valaki akkor mondhatja el magáról, hogy kiegyensúlyozott, harmóniában él önmagával és megvan az önbecsülése, ha senki által nem hagyja magát kibillenteni és semminek érezni. Végül is felfogható egy erőpróbának. Tesztnek, hogy hol tartok az úton. Felmérhettem, hogy bár jó úton járok, de még sokat kell dolgoznom rajta, hogy meg is szilárdítsam.
Tudom nem vagy oda a fociért, és engem is inkább csak a vb érdekel, de azt el kell mondanom, hogy a döntő után is még pár napig "spanyol-mániában" vergődtem. Nyert a kedvenc csapatom:) A borongós napokban ez a videó mindig valahogy felrázott, szeretnék én is így táncolni. Na ennyit a vb-ről és ezzel prezentálom is, hogy végre rájöttem hogyan tudunk videót beágyazni!



Film fronton megint pezsgek ezerrel. Annyi jó új filmre bukkantam és a lemaradásomból is faragtam. Van egy új sorozat amiről akartam vagy talán már említettem is, nem tudom. Na az van, hogy vasárnap belevetettem magam és nekem tetszik! Itt egy kis ízelítő belőle: címe The Gates - egy hónapja kezdték el vetíteni Amerikában és első évados, úgyhogy a jövője még kérdéses, majd a tetszési mutatók eldöntik. Bár szerintem jó esélye van az egy nyári kategóriából való kilépésre, mivel a manapság népszerű vámpír-vérfarkas-alakváltó-démon-boszorkány fantasy filmek, sorozatok táborát erősíti. Azonban a készítők nyitni akarnak az idősebb korosztály felé és ettől kicsit Született Feleségek hangulata van, mindenesetre kíváncsian várom mi sül ki belőle.

Szösszenet, Carrie Bradshaw után szabadon

(azon gondolatok közé sorolandó, amelyek jönnek aztán mennek, és az a legfontosabb bennük, hogy végig kell gondolni őket, mert az eredmény vicces lesz. lsd: alább:)

Újhold. Másodszor. Ma. Vége: Edward meg fogja kérni Bellát. A házasság vajon sokaknak az, amit azt hiszem, gimi óta hiányolok? A kisebb unokatesóimnak, sőt az öcsémnek sem volt semmi gondja a fegyelemmel, illetve, hogy meddig maradtak ki, mennyit ittak. Ez el fog tűnni? Van egy 14 éves unokahúgom. Ő most ér majd abba a korba amikor mehetnékje lesz. Még van remény.
A kontroll, egy olyan valami, ami helyett lehet lógni, és „fellógatnak”, ha kiderül, hogy ellógtad. Aki szeretőt tart annak vajon lóghatnékja támadt? Mint nekem június 7-én, hatodik óra: tesiről? És olyan van, hogy a férj igazolja a lógást? hehe. Ilyesmi lehet a nyitott kapcsolat?
Tényleg a gimi az egyetlen hely ahol kicsit „élni=lógni” lehet? Mert, ha a család nem tiltja, ha a férj igazolni fogja... Elvesztegettem az összes lehetőségemet, már 18 évesen, hogy vétsek ? Tulajdonképpen magam ellen. Mert a törvény nem ugyanaz, az főleg mások elleni vétség.
Szóval, ha valaki rosszalkodni akar, akkor arra 18 után egy lehetőség van, valami perverz vagy épp csak társadalmilag elítélt szexuális cselekedet?
Csak a társadalmi norma ad némi keretet az életnek, ám amikor valaki jól rejtőzködik. Semmi izgalom, hogy lelepleződjön a delikvens.
Vajon ez honnan jött? Mindenesetre a gimi egy fura egyszeri rendszer az ember életében, és aki nem jön rá magától, hogy lógni igenis egészséges élmény, az elveszteget egy nagy lehetőséget egy pótolhatatlan tapasztalatra. Mert ilyen titkot az ember nem fecseg ki...mert kicsit mind gonoszak vagyunk, legalább gonoszkodók. A titok pedig a szívben marad, ahol a helye van, akinek meg van olyanja az megtalálja. A legfontosabb dolgokra úgyis egyedül jön rá mindenki.

Előállító: Sósvíznyelő

Csapó kettő.

Szóval akkor az elmélkedős rész. Több dolog is van, ami kavarog bennem. Nem is tudom mivel kéne kezdenem. Olyan dolgokba botlottam, amik mint a szél a vitorlát, meglódították a gondolataimat. Belecsapok aztán majd kialakul.
Önmegvalósítás. Válság van! Nem kicsi. És most nem a gazdaságira vagy egyéb világ problémára, hanem személyes válságunkra gondolok. Azt érzem, hogy válságban vagyunk mindketten. Nem találjuk a helyünk és egyre frusztráltabbak vagyunk. Próbálkozunk megtalálni az utunkat, de valahogy nem sikerül..
A délutánt azzal töltöttem, hogy végig dumáltam egy ismerőssel a nyűgöket, úgymint suli-meló-egészség-barátkozás-kapcsolat és ehhez hasonló témák. Sok mindenre nem találtunk megoldást, de azt éreztem, hogy ha bár kevés dolog oldódott meg tavaly óta, mégis valahogy én változtam, a hozzáállásom. Már ezért megérte. A felismerés nyugtató volt, hogy fejlődőképes vagyok:) van eredménye a sok erőfeszítésnek. A többi meg remélem megoldódik. Idővel:)
Nem rég olvastam, hogy mindegy hova megyünk a világban, más országba, földrészre, mindegy, hogy egy teljesen más kultúrába csöppenünk, sehol sem fogunk jobban boldogulni, mint ahova születtünk, mert ha ott nem tudunk boldogulni, sehol sem fogunk. Érdekes, de lehet benne valami. Legközelebb kifejtem erről a gondolataimat, de még nem döntöttem el mit gondolok róla.
Múlt héten több idézetet is találtam, amik más és másért, de valahogy megfogtak. Az egyik valami ilyesmi:
"Mielőtt beszélnél, gondold át jól, hogy amit mondani készülsz szebb e, mint a csönd, amit megtörsz." Erről több dolog is eszembe jutott, például, hogy nagyon szeretem a csöndet, de leginkább azt a fajtát, amikor madarak énekelnek és susog a szellő és minden más csöndben van. Aztán az jutott még eszembe, hogyha az emberek ezt fejben tartanák mennyivel kevesebb gonoszkodás lenne, mennyivel nyugisabb és élhetőbb világban élnénk és hogy tuti vannak olyan emberek akik nem tudnának így élni, és hogy ez valami olyasmi, ami igazán erőfeszítésre érdemes. Nyugi ép vagyok, még mindig a régi, csak hát az elmúlt évek csalódásai mély nyomot hagytak bennem. Mélyebbet, mint eleinte gondoltam, de már lassan tényleg elmúlik.
A többit majd legközelebb. Van még mondandóm bőven, de úgy érzem nem vagyok valami összeszedett és így inkább nem erőltetem. Ha majd akar, megfogalmazódik bennem és bepötyögöm Neked!
Addig is puszi és ölelés Tőlem Neked!

Bejegyezte: Buborkabolygó

Élménybeszámoló, ha már nyár van!

Még nem döntöttem el, hogy ezt a bejegyzést osztom ketté, vagy két külön bejegyzést írok, ugyanis van mondanivalóm bőven! Egyrészt megakarom osztani Veled az elmúlt pár nap történéseit, másrészt van mit írnom elvontabb, elmélkedősebb témában is!

Rövid élménybeszámoló a múlt hét eseményeiről: szerda este végre mi is megnéztük az Eclipset, ami remekül megalapozta a következő napok élménydömpingjét! A következő napból kiemelni leginkább csak annyit szeretnék, hogy nem hiszed el, de hallod, ahogy bambultam a naplementét, arra lettem figyelmes, hogy minél lejjebb bukott annál inkább tűnt úgy, hogy szivarfüstöt pöfékel a nap; nagyon szép volt! Péntek este megindultunk a Tóra gyalog! Volt faölelgetés, fába vésés a naplemente fényében. Az idilli helyzetet és körülményeket, az eszméletlen mennyiségű, megvadult vérszomjas szúnyog folyton kiújuló támadás sorozata zavarta meg! szombaton turistáskodtunk egyet a saját városunkban: Vasarely tárlatnézés, séta az Angster kertben, ücsörgés a nagy szökőkútnál, kiadós ebéd egy csöndes kerthelyiségben, nagykivetítős argentin-német kollektív szurkolás a korzón, tejszínes-túros baracktorta készítés, és esti sörözés a spanyol meccs közben. Szóval jó volt nagyon. Feltöltődtem rendesen! Nálad 7vég hogy telt?
Most el kell rohannom, de még jövök egy lelkizős résszel, ami új bejegyzésbe kerül most már biztos!
A végére egy kép a szivarfüstöt pöfékelő naplementéről: