Szóval akkor az elmélkedős rész. Több dolog is van, ami kavarog bennem. Nem is tudom mivel kéne kezdenem. Olyan dolgokba botlottam, amik mint a szél a vitorlát, meglódították a gondolataimat. Belecsapok aztán majd kialakul.
Önmegvalósítás. Válság van! Nem kicsi. És most nem a gazdaságira vagy egyéb világ problémára, hanem személyes válságunkra gondolok. Azt érzem, hogy válságban vagyunk mindketten. Nem találjuk a helyünk és egyre frusztráltabbak vagyunk. Próbálkozunk megtalálni az utunkat, de valahogy nem sikerül..
A délutánt azzal töltöttem, hogy végig dumáltam egy ismerőssel a nyűgöket, úgymint suli-meló-egészség-barátkozás-kapcsolat és ehhez hasonló témák. Sok mindenre nem találtunk megoldást, de azt éreztem, hogy ha bár kevés dolog oldódott meg tavaly óta, mégis valahogy én változtam, a hozzáállásom. Már ezért megérte. A felismerés nyugtató volt, hogy fejlődőképes vagyok:) van eredménye a sok erőfeszítésnek. A többi meg remélem megoldódik. Idővel:)
Nem rég olvastam, hogy mindegy hova megyünk a világban, más országba, földrészre, mindegy, hogy egy teljesen más kultúrába csöppenünk, sehol sem fogunk jobban boldogulni, mint ahova születtünk, mert ha ott nem tudunk boldogulni, sehol sem fogunk. Érdekes, de lehet benne valami. Legközelebb kifejtem erről a gondolataimat, de még nem döntöttem el mit gondolok róla.
Múlt héten több idézetet is találtam, amik más és másért, de valahogy megfogtak. Az egyik valami ilyesmi:
"Mielőtt beszélnél, gondold át jól, hogy amit mondani készülsz szebb e, mint a csönd, amit megtörsz." Erről több dolog is eszembe jutott, például, hogy nagyon szeretem a csöndet, de leginkább azt a fajtát, amikor madarak énekelnek és susog a szellő és minden más csöndben van. Aztán az jutott még eszembe, hogyha az emberek ezt fejben tartanák mennyivel kevesebb gonoszkodás lenne, mennyivel nyugisabb és élhetőbb világban élnénk és hogy tuti vannak olyan emberek akik nem tudnának így élni, és hogy ez valami olyasmi, ami igazán erőfeszítésre érdemes. Nyugi ép vagyok, még mindig a régi, csak hát az elmúlt évek csalódásai mély nyomot hagytak bennem. Mélyebbet, mint eleinte gondoltam, de már lassan tényleg elmúlik.
A többit majd legközelebb. Van még mondandóm bőven, de úgy érzem nem vagyok valami összeszedett és így inkább nem erőltetem. Ha majd akar, megfogalmazódik bennem és bepötyögöm Neked!
Addig is puszi és ölelés Tőlem Neked!
Bejegyezte: Buborkabolygó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése